Szerző: Varjú Viktória
A szerelemprojektből életre hívott ötlet
Balázs pályája - sokakhoz hasonlóan - nem a vendéglátással indult: egyetemi tanulmányait követően irodai munkába kezdett, majd pár év múlva párjával Londonba költözött, ahol nem sokon múlt, hogy egy olasz étteremben kezdje meg gasztronómiai útját. Ki-ki hitének megfelelően döntse el, hogy a véletlen vagy a sors keze volt-e benne, de Balázs az ételek helyett végül a kávé világába csöppent, és egy Costa Coffee-ban indította angliai pályafutását, ahonnan pár év után a Kaffeine London kávégépe mögé került - immár valódi specialty kávés környezetbe. Itt kifejezetten adtak a szakmaiságra, dolgozóikat képzésekkel is motiválták, Balázs is megszerezte az SCA Barista Intermediate bizonyítványt.
Amellett, hogy az Electro Latteart ötlete egy electro házibuli szervezéséből indult, ami Balázs régi álma volt, a londoni kávés közeg hatása is beáramlott a megvalósításba: a Kaffeine-ben évente megrendezett Latteart Smackdown adta az ihletet a versenyhez és a szabályrendszer kialakításához. Emellett az is kifejezett cél volt, hogy a kávészakmában nem jártas közönség számára is élvezhető legyen a verseny, így került fókuszba a látványos latte art.
(Fotó: _timwile_ )
Forró gőzkarok, művészi tejhabminták
Fontos volt a versenyzők számára is komfortos légkör kialakítása: A Six Letterben erős fény világította meg a kávégépet, hangos zene szólt, így a baristák valamelyest “elbújhattak” a rájuk szegeződő szemek elől, miközben belemerültek az öntésbe. Természetesen így is sokuk kezében megremegett a csésze, de végül jó néhány szép, kontrasztos mintát láthattunk.
A 16 induló egyenes kieséses fordulókon mérettette meg magát. Mindenki eldönthette, hogy az alap minták közül (szív, rosetta, tulipán) milyet önt, és két próbálkozása közül melyiket szeretné a bírák elé bocsátani. Ez abból a szempontból is izgalmassá tette a zsűritagok döntését, hogy több esetben is különböző minták közül kellett választaniuk.
A döntőt Sipos Benji (Kaffer Roastery) és Gerendás Attila (Madal Café) vívta. Gerzsenyi Flórának, Szentmártoni Vanessának és Hernyák Gábornak nem volt könnyű dolga a rosetta és a szív közötti választásban, de végül 2:1 arányban Attila vihette haza a főnyereményt, ami egy jól megpakolt goodie bag mellett a befizetett nevezési díjakat is magában foglalta.
(Fotó: _timwile_ )
Vagány arculat, lüktető ritmusok, stílusos helyszínek
Alulról szerveződő eseményként az Electro Latteart kigondolásánál nem csak a gyönyörűen megöntött cappuccinók látványa volt fontos. Már az első alkalom szervezésénél tudatos brandépítés folyt, Balázs kitalált egy egyedi arculatot, melynek megvalósításában grafikus és tetováló ismerősei működtek közre. Az első események grafikáit az a Főző Lili tervezte, akinek munkája Balázs bőrén is örök otthonra lelt, később pedig az animációban is jártas Anh Tuan dolgozott a vizuális megjelenítésen. A programnak mindig szerves része volt az elektronikus zene, melyet a Honda Jazz párosa kevert. Helyszínekben pedig korábban adottak voltak Balázs barista munkahelyei (Essentiale - Szeged, Caphe - Budapest), ezúttal pedig a Six Letter meghívására valósult meg az esemény.
A CupHub is már a kezdetektől az ötlet mellé állt, és a Sproud sárgaborsóitallal támogatta a latte art bulit, emellett a kávét is folyamatosan hazai pörkölők biztosították, korábban a CrackerJack és a Vivina’s, ezúttal pedig a frissen alapított Charlie the Coffee Dealer.
Az Electro Latteart nemcsak verseny, hanem közösségi élmény is, ahol a baristák, kávékedvelők és érdeklődő barátaik jönnek össze. Olyannyira vegyes a vendégek köre, hogy általában nemcsak a “helyi kávés arcok” jelennek meg az eseményeken, hanem különböző városokból érkeznek a résztvevők. Mi már most várjuk a következő alkalmat!
Szóval legközelebb gyertek el ti is, kávézóként pedig bátran keressétek Balázst, hogy hozzátok szervezze az 5. Electro Latteartot!